A digitális felejtés generációja – avagy miért nyomtassuk ki a fotóinkat

  • Post author:
  • Post category:blog

Még ma is szívesen lapozom át azt a néhány fotóalbumot, amelynek képeit gyerekkoromban fotózta jórészt édesapám. Mai szemmel nézve ez a körülbelül 1000 fotó nagyon kevés képnek tűnhet, ugyanis digitális világunkban egy-két nyaralás vagy hétvégi buli alatt ma simán összejön ugyanennyi. De akkor mégis mi a különbség a két archívum között?

A régi albumok képei még filmre készültek, mindegyik egyedi, vegyi úton hívott és nagyított darab, a negatívon és a papírképeken kívül archiválás nélkül nincs belőle másodpéldány. Mégis többször láttam mindegyiket, mint sok olyan digitális fotót az elmúlt évekből, amiket csupán merevlemezen tárolok. Amikor az albumot lapozom, egy olyan válogatást lapozok, aminek története van, ezt a történetet pedig az album összeállítása során írjuk azzal, hogy a megfelelő képeket a megfelelő sorrendben helyezzük el. Élmény lapozgatni, fontos emlékeket idéz fel, beszélgetéseket indít el.

A digitális mappáikban sokan válogatás nélkül őrzik a képeket, ezek után pedig nem csoda, hogy nehezen nyitja meg őket és nézi („pörgeti”) végig őket az ember. Válogatás nélkül nincsen szerkesztett sztori, csupán egymás után kiragadott pillanatokat látunk sok-sok képen keresztül. Számítógép kell ahhoz, hogy megnézzük, áram kell, hogy működjön a számítógép, ha pedig már ott van a gép vagy a mobil, úgyis rákattint az ember a felugró chat ablakra, és máris elvesztette meghitt varázsát a fotók nézegetése.

A digitális fényképnézegetéssel szemben a papírképek vagy az albumok lapozása koncentrált figyelmet igényel, nehezebb elterelődni és beszélgetni is könnyebben kezdünk az emlékekről egy-egy album lapozgatása közben. Ha szeretnénk felidézni egy életesemény emlékeit, sokkal könnyebb elővenni egy albumot és átlapozni a fontos képeket, mint előkeresni egy lemezt, pendrive-ot, mappát vagy almappát.

Nem hiába hívják a mai kor embereit a digitális felejtés generációjának. Rengeteg fotó készül ma, és sokat csupán akkor látunk egyetlen alkalommal, amikor elkészítjük őket. Sokan elfelejtik, hová mentették őket, véletlenül letörlik a mappát, vagy csak nem másolják át, amikor új számítógépre vagy telefonra váltanak.

Ma már számtalan módja van annak, hogy digitálisan készített emlékeinket kinyomtassuk. Szánjuk rá az időt, és mindig válogassuk ki azokat a képeket, amiket érdemes kinyomtatni és nyomtassuk is ki őket egy albumba vagy egy képkeretbe a falra. Meghitt téli estéken kitűnő program átlapozni őket, de ünnepekkor is nagyon jó ajándék lehet egy-egy ilyen emlékgyűjtemény.